Épületbontás és belső bontás

A román jog szerint egy építmény lebontása olyan munka, amelyhez általában engedély kell, akárcsak az építéshez. A bontási engedélyt (autorizație de desființare) a polgármesteri hivatal adja ki, az urbanisztikai bizonyítvány (certificat de urbanism) után, szakemberek által készített dokumentáció alapján. Az urbanisztikai bizonyítvány megmondja, milyen további szakhatósági vélemények kellenek, például a közműszolgáltatóktól.

Műemlék épületnél és védett övezetben további engedélyek kellenek. Tömbházban a teherhordó falak, a födémek és a homlokzat közös tulajdon, a szerkezetet érintő minden beavatkozáshoz műszaki szakvélemény, engedély és a tulajdonosi társulás hozzájárulása kell. A pontos szabályokat, határidőket és díjakat a polgármesteri hivatal urbanisztikai osztálya mondja meg.

A bontó céggel való szerződés előtt kérdezzen a polgármesteri hivatalban. Ha a dokumentációt a cég vagy egy Ön által választott tervező készíti, ezt írják bele a szerződésbe.

A bontás a lekötésekkel kezdődik. A villanyórát, a gázbekötést és a vízórát a szolgáltatók szüntetik meg, a csatornabekötést pedig lezárják, hogy a sitt ne tömje el a hálózatot. Kérjen írásos igazolást: az engedélyezésnél és a későbbi építkezésnél is kérhetik.

A régebbi épületekben azbeszttartalmú anyagok lehetnek: azbesztcement pala a tetőn vagy a falon, csövek, egyes régi padlóburkolatok és ragasztók. Ha gyanú van, az anyagot azbesztesnek kell tekinteni, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Az eltávolítást erre szakosodott cég végzi, a dolgozók védelmével, zárt csomagolásban, veszélyes hulladékként leadva, a többi bontás előtt.

A szomszédokat időben értesíteni kell. A szomszédos házak, kerítések és burkolatok állapotát bontás előtt le kell fotózni. Így később eldönthető, hogy egy repedés a bontástól keletkezett-e.

A bontás az építés fordítottja. Ami utoljára került be, az jön ki először, a szerkezetet pedig felülről lefelé bontják, hogy a megmaradó rész ne kapjon olyan terhet, amelyre nem méretezték. Egy ház szokásos bontási sorrendje:

1. A közművek lekötése és az írásos igazolások.
2. Az azbeszt és más veszélyes anyagok eltávolítása erre szakosodott céggel.
3. A beépített bútorok, szaniterek, radiátorok, kazán kiszerelése; a fémet külön gyűjtik.
4. Az ablakok és ajtók, a padlóburkolatok és a vezetékek kibontása.
5. A héjazat, majd a kémény és a tetőszerkezet bontása.
6. A födémek, lépcsők, válaszfalak, végül a teherhordó falak, felülről lefelé. Falat a födémre dönteni nem szabad.
7. A lábazat és az alapok kibontása a kívánt mélységig; visszatöltés, tömörítés, tereprendezés.

A szomszéd fala mellett kézzel vagy kisgéppel bontanak akkor is, ha a ház többi részét kotró bontja.

Az építési és bontási hulladék nem háztartási szemét. Nem tehető a kukába, és nem hagyható a határban. Engedéllyel rendelkező átvevőnek kell leadni, vagy oda, ahová a polgármesteri hivatal vagy a helyi köztisztasági szolgáltató irányít. A helyi szabályok eltérnek, ezért érdeklődjön a hivatalban.

A válogatás megéri. A tiszta beton- és téglatörmeléket általában könnyebb leadni, mint a vegyes sittet, a fém pedig értékesíthető. Az azbesztet soha nem szabad a többi sitt közé keverni: külön csomagolják, és veszélyes hulladékként adják le.

Az ajánlatok összevetésénél az első kérdés: benne van-e a sitt szállítása és a leadási díj? A csak munkadíjat tartalmazó, olcsónak tűnő ajánlat a sittnél drágul meg.

Aláírás előtt minden cégnek ugyanazokat a kérdéseket tegye fel, hogy az ajánlatok összevethetők legyenek:

• Ki készíti a bontási engedélyhez szükséges dokumentációt?
• Milyen módszerrel bontanak, és hol: kézzel, kisgéppel, kotróval, gyémántvágással?
• Benne van-e a sitt szállítása, a leadási díj és a tereprendezés? Milyen mélységig bontják ki az alapokat?
• Hogyan kezelik az azbesztet, és ki távolítja el?
• Milyen iratokat kapok a végén: lekötési igazolások, sittleadási bizonylatok, fotók?
• Mi történik, ha kár keletkezik a szomszédnál?